Nekem a legleg élményem a Bihari részről az, amikor Csigusszal átmásztunk a Mézged feletti hegyen a tóhoz, olyan igazi endúrós csapásokon. Elfáradtunk, szinte már a seggünkön vettük a levegőt és a vizünk is elfogyott. Igyekeztünk valami vendéglátó egységet találni, hogy megmeneküljünk a szomjhaláltól. Vasárnap volt és semmi nem volt nyitva csak egy echte Román falucska kiskocsmája. Választásunk annyi volt, hogy vagy szomjan halunk, vagy kinyírnak a helyi erők. Egy életünk-egy halálunk felkiáltással berontottunk. Na... olyan volt a feeling ahol kusturica együltő helyében forgathatott volna egy egész estés filmet! És bármilyen hihetetlen, semmi inzultus nem ért minket! Sőt, a kocsmáros teljesen félreértette a "kérünk 10 sört" mondatot és elkezte őket felbontogatni. Hangos felkiáltálssal és kézzel-lábbal magyarázással hívtuk fel a figyelmét arra, hogy elvitelre kértük. Morgott egyet az orra alatt, de nem akart meglincselni... kiegyeztünk döntetlenben. Kiültünk a krimó elé és "inkább kárba menjen mint pocsékba" felkiáltással, a helyiek kíváncsiskodó tekintetének ölelésében, megittuk a felbontott söröket majd hussantunk tovább.