Eljutottam az Euroringre és életemben először pályáztam. Nem igazán nevezhető ideális pályagépnek a 650-es GS széria Dakar változata, de óriási élményekkel gazdagodtam!

Történt, hogy lehetőségem adódott, hogy részt vegyek egy, a rendőrmotorosok képzésének részét alkotó, páyamotorozáson az Euroringen. Soha nem voltam még versenypályán, nagyon izgatott a kihívás! A meghívást követően a legnagyobb problámát a motorom (GS dakar) átgumizása jelentette. A fent lévő Mitas E-09-ek nem igazán pályagumik, pénzem semmi, mi legyen? Feldobtam egy kérést a fórumra, melynek eredményeképpen hozzájutottam egy garnitúra talpasra kopott Michelin Sirac-hoz. Ez sem kifejezetten aszfaltgumi, de még mindíg jobb mint a semmi. Átgumiztattam a kerekeket, és rákészültem a pályázásra: Megnéztem a hétvégi MotoGP futamot!

Eljött a nap, találkozó 9-kor az Euroringen. Mint kiderült a motoros mentősöket is ugyanitt képzik, ők is megjelentek. Beszélgetés, ismerkedés, jókedvű várakozás. Két tapasztalt pályamotoros is megjegyezte, ezekkel gumikkal maximum kamikazét játszhatok, csak óvatosan! Aztán egyszer csak zöldre váltott a boxutca végén a lámpa: Go!

Az első pár kör a pálya megismerésével kezdődött, aztán fokozatosan növelve a tempót keztem egyre merészebb lenni. Az előző motorommal (Sima GS) nem volt különösebb mutatvány lábtartóval karcolni, de a jelenlegi dakar magasabb építése miatt ezzel lehetetlennek tünt. Jó pár kör után, a többieken látva, hogy nem lehet különösebb baj egy egy túlfutás, vagy pályaelhagyás, úgy döntöttem megerőszakolom a paripát. Elkezdtem egyre lejjebb paszírozni, szándékosan rövid és erős féktávokat véve erőltettem be a kanyarba. Legnagyobb meglepetésemre mielőtt a lábtartó leért volna már elkezdett pumpálni a hátulja, és csak csúszkálva sikerült visszakerülnöm az eltervezett ívre. Elkeserédesmben kiáltam.

Odajöttek hozzám a pálymenő srácok és közölték, hogy mit láttak kívülről. Egy szóban összefoglalva: "hülyegyerek". Az abnormális csúszkálós kanyargást magyarázandó az egyikük megmutatta: két újjal kb 90 fokkal elfordította az egyik blokkot a hátsókerék mintázatán. Túlmelegedett és kenődött a gumi, nem kicsit. Ez az oka a csúszásnak. Ilyen közútonmég soha nem fordult elő velem, okosabb lettem megint. Megfogadva a tanácsokat, a "lehült" gumival visszatértem a pályára. És láss csodát: a "hideg" gumi és a tudatos erőszak meghozta gyümölcsét: Tudtam borítani ívről-ívre lábtartóig rendesen! hejj! Nagyon élveztem, bár kb. 5-6 kör után ismét elmelegedtek a gumik és újabb kényszerpihenő következett. 10 perc pálya, 10 perc pihi (ekkor fotózgattam a rendőröket). Ez ment egész nap. Óriási élmény volt.

Megszerzett tapasztalatok:

• A speedcsizmákon nem véletlenül vannak cserélhető koptatók. (Bár több mint 1cm lekopott a csizmáim széléből, nem lyukadtak ki, de legközelebb erre is fel kell készüljek)
• A sóderágy nagyon-nagyon mély, és úgy megfog mintha lehorgonyoznál. Egy-egy gép kiszabadításhoz 4 ember is majdnem kevés volt.
• A rendőrök tudnak motorozni. Nem kicsit. A legtöbbjüknek már alig van lábtartója, vagy a bukócsövekkel karcol kanyarról-kanyarra.
• A 21"-os első kerék és a relatív puha, hosszú rugóutas futómű nem pályára való. 100 feletti tempónál lábtartóig döntve már elég bizonytalan, gyorsításkor hajlamos szitálni.
• A 650-es blokkal is lehet boxereket előzni!!! (főleg kanyarban, illetve féktávon beszúrva).
• Az FJR-ek nagyon erősek, nagyon dönthetők, bármikor megesznek reggelire.
• Nincs értelme menekülni a motoros rendőrök elől.

Javaslom mindenkinek: sokkal jobb érzés biztonságos körülmények között feszegetni saját magunk és motorkerékpárunk képességeit. Remélem, hogy higgadt és defenzív vezetési stílusommal tudom majd kamatoztatni az itt szerzett tapasztalatokat a biztonságosabb közúti közlekedés érdekében!