Budapest-Bratislava Rally 2013 |
Írta: gustaw | |
A saját oldalamon már régebb óta fent van, de gondoltam itt is megosztom veletek legutóbbi, 2013-as Budapest-Bratislava Rally-n szerzett élményeimet, hátha valaki kedvet kap. További infók és beszámolók a http://www.mmsport.hu/ címen.
Élménybeszámoló – Budapest-Bratislava 20132013.05.11-12
Ilyent még nem csináltam, de most kipróbálom: a képernyő egyik oldalán a tavalyi futam élménybeszámolója, másikon a szövegszerkesztő egyelőre üres lapja. Nézzük hogyan is volt tavaly, és hogyan alakult az idei Budapest-Bratislava futam.
A pontok felkeresésével már az elején problémám akadt, később kiderült, hogy nem csak nekem. Motorosok céltalanul bolyongtak egy-egy pont környékén, majd hamarosan jöttek a quadosok és az autósok is. A tervem, hogy ellépek a mezőnytől ez által meghiúsult és sokszor 5-6 egység is együtt keresgélt, majd volt, aki korábban, volt, aki később adta fel és állt odébb. Nehéz volt taktikázni, hogy keresgéljek-e még és szerezzek pontot azzal, hogy megtalálom a feladatot, vagy menjek a következő pontra hátha az gyorsabban meglesz és ez által több helyre tudjak a nap folyamán eljutni. A körülményekhez próbáltam igazodni. Volt, ahol inkább kivártam, de volt, ahol láttam, hogy tényleg bejártak már a többiek mindent eredménytelenül és én is ráhagytam a dolgot. Nem tudjuk, hogy az időjárás volt-e az oka, de az egész hétvégére jellemző volt, hogy a GPS-ek tévedtek. Sokszor újra bepötyögtem a koordinátákat, hátha elírtam, de nem. Még a teljesen egyszerű 1 pontot érő feladatok is néha gondot okoztak. Mindenesetre az eső egy idő után elállt és lassan száradni kezdtek az utak is. A Vértes kanyargós útjai után a Kisalföld széles, murvás gazdasági útjai mintha autópályák lettek volna. Nagyon élvezetes volt, jól lehetett haladni, így röviddel a szintidő lejárta előtt be is értem a célba, a tavalyról már ismert, Győr melletti kempingbe. Hamarosan András is beért, vártam, mert előre lebeszéltük, hogy megosztja szállását velem. Vele a nap folyamán többször együtt haladtam, még a rajtnál megbeszéltük, hogy mindenki megpróbálja a maga útját járni. Miután elrendeződött a szállás kérdése bementünk Győrbe tankolni és bevásárolni. Megdolgoztattuk egy benzinkút magasnyomású mosójait is, mire a felragadt sár nagy részét lebírtuk veretni a gépekről. A napot egy finom vacsorával zártuk, majd viszonylag korán pihenőre tértünk. Reggel szomorúan tapasztaltuk, hogy az egymás mellé szépen beállított motorjaink, mint két részeg egymásra borulva hevert a felázott murván. Szerencsére mindkét gép néhány karcolással megúszta, és az este még mellettünk parkoló VW sem állt már ott. A narancssárga kalandor viszont feltehetően jelentős mennyiségű üzemanyagot eresztett le fektében. Az én gépen itt megint jól vizsgázott, pont az üzemanyagtöltő nyílás felőli oldalára volt borulva, de mikor felpattintottam a fedelet csodálkozva láttam, hogy egy csepp sem hiányzott. András a hiányt pótolandó begurult Győrbe tankolni. Elfogyasztottuk a reggelinket, összecuccoltunk, majd hamarosan elkezdődött az aznapi eligazítás és a rajtolás. A rajt fordított sorrendben történt, így mivel a szervezők még este kiértékelték a szombati eredményeket ezúttal utolsónak indultam. Pont, mint tavaly. Utolsónak indulni jó, mert a nyomok sokat segítenek, nem kell annyit agyalni a tájékozódáson, és a pontkeresésnél is nagyjából lehet látni, hogy a többiek merre keresgélnek. Az éjszakai folyamatos eső reggelre elállt, de sejteni lehetett, hogy az útviszonyok nem a legkedvezőbbek lesznek. Az esőruha fontos szerepet játszott, főképp a felcsapódó sár ellen. A rajt után hamarosan utolértem a többi motorost, hiszen tovább folytatódott az előző napi GPS-kálvária. Szép lassan előzgettem le a többieket és egy idő után már az autósok között találtam magam. Számos korábbról már ismert földútra és pontra leltem, így nagyjából tudtam, hogy hol mire lehetett számítani. Nagyon sokat kellett gépészkedni a helyenként szappanszerűen síkos fekete talajon, többször simán állásból elcsúsztam. A krossz gumi úgy be volt rakodva sárral, mintha egy ügyes fazekasmester korongozta volna fel az agyagot. A nagy bütykök ki sem látszódtak. Sokat kellett bajlódni az egyes pontoknál a motor letámasztásával. Erre van megoldás, legközelebb már azzal is fel fogom szerelni a gépet. Menet közben csupán egyszer dobtam el a vasat egy oldalra lejtő földúton. Nagyobb baj nem lett, a lábam szorult egy kicsit a gép alá, viszont a jobb tükröm tartója elpattant, így onnantól leginkább csak a jobb combomat láthattam csak benne. Szerencsére ez nem akadályozta a továbbhaladást és az egyre tisztuló időben sorra gyűjtöttem be az újabb és újabb pontokat. Meglepetésemre többször pont az egy pontos, elvileg könnyű feladatok bizonyultak a legnehezebbnek, máig sem értem miért. Vasárnapra a szintidő hét óra volt és a pálya vége felé már szép számú egység verődött össze. Itt sokszor az autók elállták az utat, ahol lehetett, mentem előre, volt azonban ahol várakozni kellett, míg elindul a konvoj. Több helyen megpróbáltam kerülni, más úton menni, de általában megfordulás lett a vége, így beletörődtem a helyzetbe és haladtam a többiekkel, ahogy lehetett. A szlovák határt a rajkai határátkelőnél léptem át, ahol bár lelassítottam a sebességkorlátozásnak megfelelően, a rázós, rossz minőségű aszfalt nem várt eseményt idézett elő. Furcsa csörömpölést hallottam, hátranéztem és egy lapos valamit láttam pattogni párat az úton. Reméltem, hogy nem a rendszámtáblám, mivel volt olyan év, hogy háromszor tört le, ezért brutál módon egy vastag alulemezre csavartam fel és azt rögzítettem a hátsó traktushoz. A már említett tavalyi második helyezett motoros kolléga jött mögöttem gyerkőceivel és láttam, megáll, felvesz valamit. Ebből már tudtam, hogy valamit én hagytam el. Visszakanyarodtam mellé és felmutatta a rendszámtáblámat. Jelezte, hogy a célnál odaadja, így hát tovább nyargaltam. Sajnos Szlovákiában csupán három pontot kellett megkeresni, amit gyorsan letudtam, így pár perc késéssel, de sikeresen beértem a célba. A tavalyi helyszín szinte semmit nem változott, csak az odajutás lett egy kicsit trükkösebb, ugyanis a Garmin gyári térképe ahol csak lehetett másfelé próbált vinni. Ezzel tavaly már volt egy kis kalandom Lengyelországból hazafelé jövet így letiltottam és átkapcsoltam az általam egyre inkább kedvelt OSM térképre. Az autósok nagy része már bent állt, az emberek ettek-ittak beszélgettek. Hamarosan befutott András is, majd szépen lassan megérkezett a mezőny minden tagja, aki időközben nem adta fel. A kiértékelésre elég sokat vártunk, de így volt idő arra, hogy megszárítkozzunk, én gatyára vetkőztem és egy felforrósodott acél kukán szépen az összes vizes cuccomat megszárítottam a szikrázó napsütésben. Szerettem volna hamarabb hazaindulni, de mivel jó eredményre számítottam mindenképpen meg akartam várni az eredményhirdetést. Az idő este hét környékén újra kezdett romlani és komoly felhősödés indult meg nyugatról. Az eredményhirdetés izgalommal töltött el, jó volt hallani, hogy fogytak a nevek előlem a listán és végül az én nevem mondták utoljára.
Nagyon kemény, de annál izgalmasabb két napot élhettem át, amit ezúton is köszönök a szervezőknek! Kiváló munkát végeztek, remélem jövőre ismét rajthoz állhatok és újra megvédhetem a címemet!
Módosítás: (2013. június 06. csütörtök |